Egy önző kis pöcs vagyok. Eddig folyton arról írtam hogy én min megyek keresztül, hogy én mit érzek. Az meg se fordult a fejemben, hogy te mit éreztél, min mentél keresztül mikor véget vetettem a kapcsolatunknak. Milyen érzés volt, hogy mikor döntenem kellett, akkor helyetted az egyik káros szenvedélyemet választottam. Ha erre gondolok nem is olyan meglepő, hogy ilyen hamar elmúlt a felém érzett szerelmed. Hisz igazán nem is választás elé állítottál, nem vártad el, hogy soha se csináljam. Egyszerűen csak azt szeretted volna, ha ritkábban csinálom. De megijedtem. Gyerekként viselkedtem és ellöktelek magamtól. A lányt aki önmagamért szeretett. Úgy szeretettél amilyen vagyok, de én jól elcsesztem. Hatalmas csalódás lehetett szembesülni a döntésemmel. Kis túlzással egy világ omolhatott össze benned. Tudom nem olvasod, de sajnálom, hogy ekkora csalódást okoztam. Nem is értem, hogy dönthettem így. Sajnálom még egyszer. Bár az is lehet, hogy csak én gondolom így és igazából nagyon egyszerűen túl tetted magad rajtam.

Maradok őszinte híved: Stephen