Hát akkor írok reggel anyukádnak és majd eldönti, hogy jó-e ha elviszem az ajándékot vagy sem. Azt írtad, hogy otthon leszel.... hmm... akkor lehet ott lesz az barátod is.... no mindegy...
Igen megosztottam őket, de egyetlen egy közös ismerősünk se látta és ezután is így lesz. Illetve nem is az összes bejegyzést osztottam meg, minthogy ezt se fogom És ez az az utolsó bejegyzés, amit tőlem látsz. Nem hagyom abba, csak máshova fogok írni. Tegnap mondtam Ancsának, hogy olvasod. amiket írni szoktam. Azt mondta, hogy akkor mostantól csak pozitív dolgokat írjak. De pont azért van ez a blog, hogy leírjam őszintén amiket érzek, gondolok. Legyen az pozitív vagy negatív. De azt se szeretném, hogy esetleg rosszul érezd magad miattam, vagy hogy sajnálj. Mert amúgy tényleg jól vagyok. Megtanultam együtt élni a hiányoddal. 
Illetve valamilyen szinten igazságtalan is tartom. Mármint te tudod hogy mi van velem, tudod hogy mit érzek. Én nem tudom mi van veled, továbbá fordított esetben nem láttam beléd, nem tudom hogy múlt el benned ily hamar a felém érzett szerelem és a stb. Illetve ötletem sincs, hogy miért szoktad elolvasni, ha azért mert féltesz hogy valami hülyeséget csinálok, akkor ne tedd. Nem fogok, mint írtam jól vagyok.
Emlékszel erre a számra? Hmmm... fura még mindig így érzem...  Mivel lehet most szólok hozzád utoljára elmondok egy titkot. Már nem oszt nem szoroz, szóval már elmondhatom. Számodra már biztos nem lesz olyan romantikus, de.... ha úgy lett volna, akkor erre a számra kértem volna meg a kezed.... 

Búcsúzóul lehet sokan most még kiöntenék a szívüket, próbálnának hatással lenni az érzéseidre, de elégszer és nyomatékosan a tudtomra adtad, hogy már nincs esélyem. hogy már van valakid.... Ezért teljesen értelmetlen lenne, úgyhogy rövdire zárom a végét. Remélem boldog vagy. Szeretlek. Ég veled.

Maradok őszinte híved: Stephen