Szeretnék elnézést kérni a múltkori bejegyzésem miatt. Természetesen nem úgy gondolom a dolgokat, ahogy leírtam. Egyszerűen sokat ittam és adott pillanatban könnyebb volt téged hibáztatni. Tudom jól, hogy aki hibás a jelenlegi helyzetért az én vagyok, Utálom is magam ez miatt rendesen. Tegnap…

Éjszak van. Hiányzik, hogy hozzád bújak, hogy érezzem az illatodat, halljam a szuszogásod. Nem tudok ezzel mit kezdeni. Nem értem, hogy miért érzem még azt, amit. Már hosszú hetek, hónapok teltek el, de még mindig szeretlek. Nem csökken annak a tátongó lyuknak a mérete, ami a hiányod következtében…

Kedden mielőtt hozzátok értem végig azon agyaltam, hogy mi lenne jobb.... látni vagy nem látni téged. Végül nem láttalak. Így utólag belegondolva jó lett volna, akár csak egy másodpercre is látni az arcodat. A Gerdát nagyon jó volt látni. Nagyon aranyos volt. Végül a túra nagyon jó volt. Sokkal…

Hát akkor írok reggel anyukádnak és majd eldönti, hogy jó-e ha elviszem az ajándékot vagy sem. Azt írtad, hogy otthon leszel.... hmm... akkor lehet ott lesz az barátod is.... no mindegy...Igen megosztottam őket, de egyetlen egy közös ismerősünk se látta és ezután is így lesz. Illetve nem is az…

Sokszor és sokan kérdezik, hogy miért írok neked levelet, mikor választ úgysem kapok rá. Miért osztom meg úgymond az egész világgal az érzéseimet, gondolataimat. A válasz talán egyszerűbb, mint bárki gondolná. Nem azért írok hozzád leveleket, hogy választ kapjak, többek között ezért nem szoktad…

Remény. Ez maradt. Remény egy olyan jövő iránt, amelyben majd újra egy párt fogunk alkotni. Reménykedni abban, hogy újra összehoz minket majd valamikor az élet. De addig is valaminek változnia kell, valaminek történnie kell. A szerelmen kívül annyi csoda és varázslat van a világon, hogy nem éri meg…

Tudod mi a legnehezebb? Mutatni egy boldog, önfeledt, problémától mentes arcot, miközben belül szinte már semmivé foszlottál. Pedig azt hittem jobban vagyok. Kezdem elérni azt a pontot mikor szinte egyetlen egy érzelem sem marad bennem De .rá kellett döbbennem, hogy tévedtem. Visszatérve a…

Amióta az eszemet tudom az egyik legnagyobb problémám az emberi kapcsolatok terén a teljes kötödés hiánya volt. Még a számomra igazán fontos emberek nélkül is vígan elvoltam/elvagyok. De Neked sikerült ezt megváltoztatni. Nem tudom, hogy mi módon és hogyan, de sikerült áttörnöd egy láthatatlan…

Érdekes. Egy ideje nem hallgattam Punnanyt. Igazából nem tudom az okát, hogy miért, de valahogy kimaradt. De ma újra és persze sorra került a Másfél hete is.... és mily véletlen, pont másfél hete találkoztunk utoljára....  Maradok őszinte híved: Stephen   "Másfél hete gondolatom másra nem…

Tegnap elment a Rám-szakadékhoz. Emlékszem milyen rég elterveztük, hogy elmegyünk, de aztán valami mindig közbe jött és végül a feledésbe merült. Hát így, hogy ott voltam nagyon sajnálom, hogy nem jutottunk el oda együtt. Biztos vagyok benne, hogy tetszett volna a látvány. A hangulat. A nyugalom ami…