El kell, hogy feledjelek. Tovább kell lépnem. Újra meg kell találnom, újra fel kell építenem önmagam. Élnem kell tovább, még ha nélküled is. Hozzá kell szoknom, hogy csak a múltam és nem a jelenem része vagy. El kell, hogy temesselek, végső búcsút kell vennem tőled. De miért ilyen nehéz? Miért fáj…

Képzeld, ma voltam fotózni. Szerintem jó képek lettek. Nagyon fura, mert ugye régen mindig átküldtem őket és véleményezted. Fura nem tudni róluk a véleményedet. Bár, hogy őszinte legyek ez az egész fura. Nem beszélni veled, nem tudni mi van veled. Tudod mi hiányzik nagyon? Az illatod. Kevés…

Évekkel ezelőtt megismertem egy lányt. Eleinte nem nagyon volt szimpatikus. De aztán egyik pillanatról a másikra nagyon közel kerültünk egymáshoz, nagyon jól megértettük egymást. Mint valami hirtelen jött vihar, úgy költözött a szívembe. Hirtelen azon kaptam magam, hogy az életem hátralévő részében…

Ennyi volt. Tudatosult bennem. Ahogy beszéltél hozzám, ahogy néztél, vagyis pontosabban ahogy nem néztél rám. Szoknom kell ezt a felállást. Ülni melletted, miközben egy láthatatlan fal van köztünk, amely fényévekké változtatja a centimétereket. Ülni melletted, de meg nem érinteni, titokban fürkészni…

Köszönöm. Hosszú ideje újra boldog voltam. Ha csak pillanatokra, de boldog voltam. Bővebben holnap, most emésztem a mai nap eseményét.  Maradok őszinte híved: Stephen "Wherever you go, whatever you doI will be right here waiting for youWhatever it takes or how my heart breaksI will be right here…