El kell, hogy feledjelek. Tovább kell lépnem. Újra meg kell találnom, újra fel kell építenem önmagam. Élnem kell tovább, még ha nélküled is. Hozzá kell szoknom, hogy csak a múltam és nem a jelenem része vagy. El kell, hogy temesselek, végső búcsút kell vennem tőled.
De miért ilyen nehéz? Miért fáj ennyire? Miért szeretlek még mindig? Miért nem múlik ez a kibaszott érzés? Miért nem múlik a hiányod? Miért rémiszt meg az a jövőkép, amelyben nem szerepelsz? Miért tör rám percenként ezernyi emlék, ami hozzád láncol? Miért oly nehéz elfeledni téged, eltemetni mindent, ami hozzád köthető?