Éjszak van. Hiányzik, hogy hozzád bújak, hogy érezzem az illatodat, halljam a szuszogásod. Nem tudok ezzel mit kezdeni. Nem értem, hogy miért érzem még azt, amit. Már hosszú hetek, hónapok teltek el, de még mindig szeretlek. Nem csökken annak a tátongó lyuknak a mérete, ami a hiányod következtében nőt a mellkassamban. Múlt héten mikor találkoztam Marcival, akkor szóba kerültek az álmok és mondtam neki, hogy én nem nagyon szoktam álmodni, az álmokra emlékezni. Erre az elmúlt napok álmaiból vannak emlékfoszlányaim egy arcról. A te arcodról...

Maradok őszinte híved: Stephen