Egy kicsit, vagyis nagyon ittas vagyok, lehet fogok olyat is írni most, amit ha olvasnál, személyesen mondanák neked igencsak rosszul esne neked. Szeretlek. Hiányzol. Nem tudom, hogy még miért érzek feléd még mindig így, de igazán már nem is érdekel. Úgy érzem, hogy te sose szerettél. Másnak képes voltál megbocsátani, hogy megcsalt, ellenben egy rossz döntésemet képtelen voltál megbocsátana, pedig elvileg annyira, mint engem még sose szerettél senkit. Tudtad jó, hogy számomra mindent jelent a szabadság, tudtad jól, hogy igencsak érzékenyen érint, ha valaki megakar változtatni. Te mégis arra kértél, hogy változzak. Én mindenben támogattalak, sose kértem, hogy miattam bármiről is lemondj, hogy változz miattam. Tudhattad előre, hogy fogok dönteni, ha választás elé állítasz. Persze idővel beláttam, hogy tévedtem, és életemben elöszőr változtam volna valakiért, erre 2 hónapra rá  reakciód az volt, hogy már nem szeretsz, találtál mást. Szerintem számodra nem voltam más, csak egy teszt. Egy teszt, amit sikeresen végre hajtottál.  Ha tényleg annyira szerettél volna, mint ahogy mondtad, írtad, akkor lehetetlen hogy ez az érzés 2 hónap alatt semmisé változik. De igazán nem is tudom, hogy miért írom le ezeket. teljesen értelmetlen minden szó, vágy, remény.