Évekkel ezelőtt megismertem egy lányt. Eleinte nem nagyon volt szimpatikus. De aztán egyik pillanatról a másikra nagyon közel kerültünk egymáshoz, nagyon jól megértettük egymást. Mint valami hirtelen jött vihar, úgy költözött a szívembe. Hirtelen azon kaptam magam, hogy az életem hátralévő részében…

Ennyi volt. Tudatosult bennem. Ahogy beszéltél hozzám, ahogy néztél, vagyis pontosabban ahogy nem néztél rám. Szoknom kell ezt a felállást. Ülni melletted, miközben egy láthatatlan fal van köztünk, amely fényévekké változtatja a centimétereket. Ülni melletted, de meg nem érinteni, titokban fürkészni…

Köszönöm. Hosszú ideje újra boldog voltam. Ha csak pillanatokra, de boldog voltam. Bővebben holnap, most emésztem a mai nap eseményét.  Maradok őszinte híved: Stephen "Wherever you go, whatever you doI will be right here waiting for youWhatever it takes or how my heart breaksI will be right here…