Szeretnék elnézést kérni a múltkori bejegyzésem miatt. Természetesen nem úgy gondolom a dolgokat, ahogy leírtam. Egyszerűen sokat ittam és adott pillanatban könnyebb volt téged hibáztatni. Tudom jól, hogy aki hibás a jelenlegi helyzetért az én vagyok, Utálom is magam ez miatt rendesen.
Tegnap találkoztam Dórival. Újfent próbáltuk megfejteni, hogy miért szeretlek még mindig téged, mi az ami miatt így ragaszkodom hozzá. Persze nem kerültünk közelebb a megfejtéshez. Igazából nem is tudok egy-egy dolgot kiemelni, hogy ezért és ezért szeretlek. Az összhatás, Az aki és amilyen vagy. Így vagy csodálatos, szeretni való, egyedi. Például imádtam amikor énekeltél valamit, ahogy összebújva aludtunk el. Az illatodat, a pillantásod,bőröd  érintését és stb... nagyon sokáig lehetne sorolni...
De Dórival nem csak ezt a dolgot boncolgatunk. Elégettük a hozzám írt leveleidet, az emlékeket, hogy ne még véletlenül se törjön felszínre az a bizonyos érzés. Azt hittem, hogy minden levelet magammal vittem, de amint haza értem találtam egyet. Érdekes volt elolvasni: A szerelmünk olyan, mint a tenger. Hatalmas, fénylő és gyönyörű. És szabad szemmel sose láthatjuk a végét. Számunkra örök. Na pont az ilyen emlékek miatt tudom sokszor nehezen elfogadni, hogy ennyi volt, nincs esély. 
Sokan mondják, hogy harcoljak érted, hogy ne adjam fel. Sokszor én is úgy vagyok, hogy talán igazuk van, de énem másik fele tisztába van vele, hogy értelmetlen lenne minden egyes tett, amit érted tennék. Ez ma is kiderült, amit írtál tisztán mutatja, hogy ennyi volt. 
Ez az utolsó levelem. Tudom jól már írtam ezt, de ez most tényleg egy utolsó levél. Fura mód, pont a múltkori irományom után éreztem úgy, hogy szabad vagyok. Sikerült a szívem oly szegletébe zárni a feléd táplált érzelmeimet, hogy azok nem képesek befolyásolni a mindennapjaimat. Vagyis remélem tényleg így lesz, mert már párszor gondoltam így, de valahogy mindig felszínre törtek. Ilyenkor mindig feléledt bennem a remény, egy olyan jövőképet láttam, ahol újra van köztünk valami olyasmi, amit szerelemnek hívnak. De bárhogy is lesz, bármit is fogok érezni, újabb levelet nem fogok írni. 
Így a levelem vége felé szeretnék elnézést kérni tőled, hogy fájdalmat, csalódást okoztam. Hogy összetörtem valamilyen szinten az álmaidat.. Szeretném megköszöni, hogy szerettél. Köszönöm a boldog perceket, a felejthetetlen pillanatokat. Köszönöm, hogy részese lehetettem az életednek. Köszönöm, hogy próbáltál megmenti önmagamtól.

Remember us and all we used to be
I've seen you cry, I've seen you smile.
I've watched you sleeping for a while.

I'd be the father of your child.
I'd spend a lifetime with you.
I know your fears and you know mine.

Goodby My Lover, Goodby H.: Stephen