Kedden mielőtt hozzátok értem végig azon agyaltam, hogy mi lenne jobb.... látni vagy nem látni téged. Végül nem láttalak. Így utólag belegondolva jó lett volna, akár csak egy másodpercre is látni az arcodat. A Gerdát nagyon jó volt látni. Nagyon aranyos volt. Végül a túra nagyon jó volt. Sokkal hosszabbra számítottam. Meglepően rövid volt. Útközben jártam arra, amerre egyszer közösen voltunk. Hát furcsa érzések kavarodtak bennem. 
Tegnap Levi volt az egyetlen, aki tudott segíteni. Esélyt nem láttam rá, hogy foglak látni. Bár későn láttalak meg, már relatíve távol jártál. De legalább tudatosult bennem. hogy létezel és nem csak elmém reálmánya vagy. erről majd egyszer később
Tudom jól, hogy legutóbb azt írtam, hogy máshova fogok írni. De mindezt csak azért, hogy ne olvasd többet. a reakciódból és hogy tegnap rám sem köszöntél, mikor elmentél mögöttem Biztos vagyok benne, hogy nem olvasod többek között ennek köszönhetően. 
Még írnék egy valamiről, de készülnöm kell... képzeld randira megyek... Bár nem vagyok benne biztos, hogy jó ötlet. 

Maradok őszinte híved: Stephen 

A video posted by Stephen Braun (@stephenbraunn) on Sep 22, 2016 at 12:06am PDT

Hát akkor írok reggel anyukádnak és majd eldönti, hogy jó-e ha elviszem az ajándékot vagy sem. Azt írtad, hogy otthon leszel.... hmm... akkor lehet ott lesz az barátod is.... no mindegy...
Igen megosztottam őket, de egyetlen egy közös ismerősünk se látta és ezután is így lesz. Illetve nem is az összes bejegyzést osztottam meg, minthogy ezt se fogom És ez az az utolsó bejegyzés, amit tőlem látsz. Nem hagyom abba, csak máshova fogok írni. Tegnap mondtam Ancsának, hogy olvasod. amiket írni szoktam. Azt mondta, hogy akkor mostantól csak pozitív dolgokat írjak. De pont azért van ez a blog, hogy leírjam őszintén amiket érzek, gondolok. Legyen az pozitív vagy negatív. De azt se szeretném, hogy esetleg rosszul érezd magad miattam, vagy hogy sajnálj. Mert amúgy tényleg jól vagyok. Megtanultam együtt élni a hiányoddal. 
Illetve valamilyen szinten igazságtalan is tartom. Mármint te tudod hogy mi van velem, tudod hogy mit érzek. Én nem tudom mi van veled, továbbá fordított esetben nem láttam beléd, nem tudom hogy múlt el benned ily hamar a felém érzett szerelem és a stb. Illetve ötletem sincs, hogy miért szoktad elolvasni, ha azért mert féltesz hogy valami hülyeséget csinálok, akkor ne tedd. Nem fogok, mint írtam jól vagyok.
Emlékszel erre a számra? Hmmm... fura még mindig így érzem...  Mivel lehet most szólok hozzád utoljára elmondok egy titkot. Már nem oszt nem szoroz, szóval már elmondhatom. Számodra már biztos nem lesz olyan romantikus, de.... ha úgy lett volna, akkor erre a számra kértem volna meg a kezed.... 

Búcsúzóul lehet sokan most még kiöntenék a szívüket, próbálnának hatással lenni az érzéseidre, de elégszer és nyomatékosan a tudtomra adtad, hogy már nincs esélyem. hogy már van valakid.... Ezért teljesen értelmetlen lenne, úgyhogy rövdire zárom a végét. Remélem boldog vagy. Szeretlek. Ég veled.

Maradok őszinte híved: Stephen 

Nem rég rám írtál és elmondtad, hogy szoktad olvasni amit írok néha napján. Nem értem, hogy ez mire volt jó, hogy mit akartál ezzel a mondattal. Most azt se tudom mit írjak. Megpróbálom úgy csinálni, mintha nem mondtál volna semmit.
Lehet azt gondolod, hogy a szerdai jenői látogatásomnak köze van hozzád. Pedig nincs, tényleg nincs. Vagyis maximum annyi, hogy Dóri és Ancsa után a túrázás segített legjobban túltenni magam rajtad, elfogadtatni az eszemmel és szívemmel, hogy ennyi volt. Visszatérve a szerdai túrámhoz. Az utóbbi időben elég sokat túráztam, ez se lesz más, mint egy edzés.
Minden évben tavasszal megrendezik a Gerecse 50-et. Nem nehéz kitalálni a nevéből, ez egy 50 km-es gyalogtúra, 1,5 km-es szint különbséggel. Célom ezt teljesíteni, illetve ha ez sikerül, akkor nyáron pedig Ancsával megcsinálni a Szent Jakab zarándokút magyarországi részét. Az egy nagyon nagy falat lesz. Persze mindezt sok sok fotóval megörökíteni az utókornak.   És pont azért esett most a választásom a Kevélyre, hogy megtudjam hol tartok edzettségi szinten.  Elég jó a színt különbség, Jenrőről Csobánka elég szép táv, szóval ideális terep megmérni, hogy jelenleg hol tartok.  Még elég sok helyre elakarok menni tavaszig. Többek közt a Kétkúra bizonyos szakaszait teljesíteni akarom majd, illetve majd októberben mindenképpen elmegyek Szilvásváradra és környékére. 

Maradok őszinte híved: Stephen

Sokszor és sokan kérdezik, hogy miért írok neked levelet, mikor választ úgysem kapok rá. Miért osztom meg úgymond az egész világgal az érzéseimet, gondolataimat. A válasz talán egyszerűbb, mint bárki gondolná. Nem azért írok hozzád leveleket, hogy választ kapjak, többek között ezért nem szoktad látni, ha megosztom az irományom hanem hogy kiírjam magamból a dolgokat. Egy ideig azzal próbálkoztam hogy elfojtom, de abba beleörültem, belerokkantam. Aztán próbáltam hozzám közel álló emberekkel megbeszélni, de őket sem akarom a gondjaimmal untatni hosszú távon. Éppen van mindenkinek elég gondja. Megosztani meg azért szoktam, hogy akit esetleg érdekel, hogy mi van velem, az innen megtudhatja, anélkül hogy személyesen elsírnám bárkinek a bánatom. Ez nekem is és mindenkinek jobb. 

Maradok őszinte híved: Stephen 

Tudod mi a legnehezebb? Mutatni egy boldog, önfeledt, problémától mentes arcot, miközben belül szinte már semmivé foszlottál. Pedig azt hittem jobban vagyok. Kezdem elérni azt a pontot mikor szinte egyetlen egy érzelem sem marad bennem De .rá kellett döbbennem, hogy tévedtem. Visszatérve a szabadságról ráébredtem, hogy még mindig egy senki vagyok nélküled. Csak sodródóm, nincs aki mosolyt csaljon az arcomra, aki nyugalmat adjon a lelkemnek.Hiányzol.
De azt is tudom, hogy az élet van mikor kegyetlen.  Van mikor meg kell halnod, hogy aztán újjá születhess. Valaki jobbá, erősebbé kell válnod. 

Maradok őszinte híved: Stephen

Amióta az eszemet tudom az egyik legnagyobb problémám az emberi kapcsolatok terén a teljes kötödés hiánya volt. Még a számomra igazán fontos emberek nélkül is vígan elvoltam/elvagyok. De Neked sikerült ezt megváltoztatni. Nem tudom, hogy mi módon és hogyan, de sikerült áttörnöd egy láthatatlan falat. Te vagy az első személy az életemben, akinek a hiányát érzem. Számomra, 28 évesen ez egy új és ismeretlen érzés. Igazán nem is tudok mit kezdeni vele. Az egyik percben átkozom ezt az érzést, hisz sokszor okoz fájdalmas perceket, de  a másikban pedig áldom, mert ez azt jelenti, hogy képes vagyok érezni, szeretni. És hát ez mi más, mint egy pozitív dolog. 

Maradok őszinte híved: Stephen 

Tegnap elment a Rám-szakadékhoz. Emlékszem milyen rég elterveztük, hogy elmegyünk, de aztán valami mindig közbe jött és végül a feledésbe merült. Hát így, hogy ott voltam nagyon sajnálom, hogy nem jutottunk el oda együtt. Biztos vagyok benne, hogy tetszett volna a látvány. A hangulat. A nyugalom ami körbe vette az egészet. Ennek kapcsán eszembe jutott, hogy mennyi hasonló helyre elmehettünk volna. Ezért is fáj, hogy nem vagyunk együtt. Tudom, hogy sokkal több volt a kapcsolatunkba, mint amit teljesítettünk. 
Te most éppen Olaszországban vagy.... remélem nagyon jól érzed magad :)

Maradok őszinte híved: Stephen